Kóros soványság
Naponta kis mennyiségű étel, élelmiszer fogyasztásakor és éhezéskor folyamatos súlycsökkenés, majd kóros soványság alakul ki. A lelki eredetű kóros lesoványodással járó evési zavar, az anorexia nervosa.
Kialakulásában több tényező játszhat szerepet, köztük a biológiai sérülékenység, az életesemények, és különböző szociokulturális és környezeti faktorok. Az anorexia gyakrabban fordul elő női nem és bizonyos foglalkozások (modellek, táncosok) esetén. A betegséget gyakran előzi meg közvetlenül diétázás, fogyókúra.
Az anorexia nervosa diagnózisának felállításához négy fő tünetnek kell fennállnia, melyek közül az első a jelentős súlyvesztés. Ezt a testtömegindex (BMI) segítségével lehet legpontosabban kifejezni, mely a testsúlynak és a méterben kifejezett testmagasság négyzetének a hányadosa. Anorexia nervosa esetén a testtömegindex 17,5 kg/m2 alatti. A második fő tünet a súlygyarapodástól, vagy az elhízástól való intenzív félelem. Az anorexiás betegek gyakran tagadják ezen félelmüket, melyet azonban meg lehet figyelni a súlygyarapodás megakadályozására tett viselkedésük kapcsán.
Fontos tünet továbbá a testképzavar. A betegek nem látják reálisan saját testüket; míg néhányuk egész testét egyformán kövérnek érzi, mások tudatában vannak soványságuknak, ám úgy vélik, van, amiben még javíthatnak alakjukon.
A menstruáció elmaradása az anorexia nervosa diagnózisához szükséges negyedik kritérium, mely általában a nagymértékű súlycsökkenés után lép fel.
Az anorexiások személyisége általában perfekcionista, teljesítmény-orientált, kényszeresség és túlkontrolláltság jellemzi őket. Kerülhetik a szexualitást, az érzelmeket. Az anorexia nervosa gyakran társul depresszióval. Jellegzetes tünetek, a száraz bőr, alacsony vérnyomás, csontritkulás, a hormonháztartás felborulása, emésztési zavar, székrekedés.
Az anorexia kimenetele alapvetően háromféle lehet. A betegek egynegyede teljesen felépül, felüknél hullámzó lefolyásúvá, 25%-uknál pedig krónikussá válik a kórkép. A betegség kialakulásának ideje összefüggést mutat a kimenetellel. A 12-18 éves kor közt kezdődő anorexia nervosa jobb kimenetelű, mint az, amelyik 12 éves kor előtt, és 18 éves kor után jelentkezik. A hosszú fennállás, az ismételt kórházi bennfekvések, az alacsony kezdeti testsúly, és az önhánytató, hashajtókat használó magatartás várható rosszabb kimenetelre utalnak. Az anorexia nervosában szenvedő betegek 3-10%-ban veszítik el életüket a betegséggel összefüggő okok miatt, melyek leggyakrabban a súlyos alultápláltság, a fellépő fertőzések, az öngyilkosság, és a szívmegállás .
A kezelésnek sokoldalúnak kell lennie. A betegség leküzdésében a viselkedés- és kognitív terápia, a pszichodinamikusan orientált terápiák, illetve a családterápia a leginkább elterjedt kezelési mód. A gyógyszeres kezelésnek ugyan testsúlynövelő hatása általában nincs, a gyakran társuló depresszió miatt antidepresszánsok sikeres alkalmazása is gyakori.
A terápia formáját leginkább a betegség súlyossága határozza meg: jobb általános állapotú betegek esetén a kezelés a járóbeteg-ellátásban is megvalósítható, míg legyengült állapotban, mikor a testsúly helyreállítása az elsődleges cél, a kórházi terápia javasolt.
(megjelent HOT magazin Dr. Hot rovatban)