Klausztrofóbia
A klausztrofóbia a zárt terektől vagy a bezártságtól való irracionális félelem, melyben a világ lakosságának körülbelül 5-7%-a szenved. A klausztrofóbiások közt is van különbség, más-más helyzetekben törhet rájuk a roham. Ez egy rendkívül erős félelem ami megkeseríti a mindennapokat, mert akadályozza a normális dolgokban való részvételt. Ezt a fóbiát a szakemberek gyakran szorongásos zavarnak is minősítik.
Különböző körülmények vezethetnek el ahhoz, hogy egy ember egy szűk térben „csapdába essen”: egy összedőlő épület romjai alá szorul, vagy egy autóbalesetben ragad bele az autójába. Ezek életveszéllyel fenyegető helyzetek, amelyben a szakemberek szerint is jogos a félelem. A pánikhelyzetben felgyorsul a szívverés, szédülés, légszomj jelentkezhet. Ezek az élmények pedig a későbbiekben is hatással lehetnek az emberre.
A klausztrofóbiás helyzetbe kerülés szinte minden esetben azonnali heves szorongást provokál kifejezett testi tünetekkel: nehézlégzés, szapora szívverés, izzadás, elpirulás, szájszárazság, szédülés, hideg/meleghullámok, émelygés, hányinger, hasmenés, nyelési nehézség vagy gombócérzés a torokban, gyomorfájdalom, fejfájás, mellkasi panaszok, remegés, izomfeszülés. Fokozott félelem, hogy elkerülje az illető a klauszrofóbiás helyzetet és mindig keresi a menekülési utat. Az adott helyzethez kötött pánikroham is kialakulhat.
Érdemes megemlíteni, hogy más fóbiák, félelmek is azonos vagy hasonló tünetekkel járnak. A félelem reakciója a szorongás aminek a reakciója a félelem. És a ciklus ismétlődik újra és újra így táplálja saját magát a félelem amíg a kívánt válasz meg nem érkezik.
A klausztrofóbiának gyakorlati hatásai is vannak, sok helyen bénítólag hathat pl.: nehéz vagy lehetetlen: autót vezetni, liftben lenni, buszon vagy más tömegközlekedés eszközön utazni, moziban vagy színházban ülni, továbbá gond van az orvosi vizsgálatokkal, mint pl.: MRI, CT. Mindezek a dolgok együttesen azt jelentik, hogy a fóbiás ember tele van félelemmel és szorongással.
A klausztrofóbia érzete valójában egy racionális hatás: az ember ilyenkor attól fél, hogy beszorul a szűk helyre. Ha erre a félelemre koncentrálnak, rögtön beindul a szervezetben a pánikjelenség. Viszont ha ebben a helyzetben arra összpontosítanak, hogy nyugodtak maradjanak, a félelemérzet alkalomról alkalomra csökken, míg végül eltűnik.
A kognitív viselkedésterápia módszerei segítenek szembenézni a zavarral. A szorongásos helyzetben azért kell küzdenie a betegnek, hogy nyugodt maradjon, míg elmúlik a pánikroham. Az orvosi hipnoterápia során például megtanulják a páciensek, hogy “elfelejtsék” azt a félelmet, hogy félnek a zárt terekben! Mikor megtanulnak higgadtan reagálni egy ilyen szituációra, az sok esetben hasznosabb lehet, mint a gyógyszeres terápia – még akkor is, ha csak fokról fokra válik érezhetővé a hatása.
(megjelent HOT magazin Dr. Hot rovatban)