Laktóz intolerancia
A laktóz intolerancia vagy tejcukor érzékenység egy olyan állapot, amikor a szervezet képtelen a táplálékkal bevitt tejcukor (laktóz) emésztésére, mely kellemetlen emésztőrendszeri tünetekhez vezet. A tejcukor érzékenység oka a tejcukrot bontó enzim (laktáz) hiánya vagy elégtelen működése. A laktózérzékeny személyeknél a csecsemőkor elmúltával fokozatosan (egyénenként különböző sebességgel) csökken az enzimszint, akár teljesen le is állhat a laktáz enzim termelése.
A laktóz intolerancia nem ritka jelenség. Tulajdonképpen a laktóz érzékenység az ősi állapot, a laktáz enzim termelődésének felnőttkori fennmaradását egy kedvező hatású génváltozat (mutáció) megjelenése okozta, mely a pásztornépek körében terjedt el, mivel ez a génváltozat biztosította a tej emésztésével számukra a jó minőségű fehérje-, kalcium- és vitaminpótlást. Az ázsiai kultúrában a rizs alapú étrend mellett a szója fogyasztása fedezi ezt a szükségletet, így náluk a tej emésztésének képessége felnőttkorra megszűnik, a felnőtt ázsiai népesség több mint 90%-a laktóz intoleráns. A magyar népesség nagyobb hányada képes a tej emésztésére. Hazai adatok alapján a magyar populáció körében kb. 60-65% a laktóz toleránsok és 35-40% a laktóz érzékenyek aránya.
A laktóz intolerancia több kellemetlen tünettel jár. A belekben emésztetlenül tovahaladó tejcukor vizet vonz magához, mely rövid idő alatt kialakuló hasmenéshez vezethet. A tejcukrot a vastagbélben élő baktériumok bontják le végül savas vegyületekre és gázokra. A keletkező gázok és savas bomlástermékek felfúvódást, hangos bélkorgást, bélgörcsöket, hasi fájdalmat, émelygést, hányingert, fejfájást, székeléskor égető érzést, ritkán bőrtüneteket is okozhatnak. A tünetek a tejcukor tartalmú étel fogyasztása után 1/2-2 óra elteltével jelentkeznek, és 1-2 nap után maradandó következmény nélkül megszűnnek, amennyiben az eltelt időszakban nem fogyasztottunk ismét tejcukor tartalmú ételt.
A tejcukor érzékenység leggyakoribb oka genetikai, ez esetben elsődleges vagy primer laktóz intoleranciáról beszélünk. A primer laktóz intolerancia lehet veleszületett, vagy felnőttkori.
Sokkal gyakoribb az ún. felnőttkori laktóz intolerancia. Ez esetben csecsemőkort követően a laktáz enzim szintje az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken. Az anyatejes táplálás alatt a tejcukor hatékony emésztése biztosított, de felnőttkorra az enzim eltűnik a szervezetből. A csökkenés üteme egyénenként eltérő, általában kétéves kor után kezdődik, és 6 éves kor előtt nem okoz tüneteket.
A genetikai talajon kialakuló laktóz intoleranciával szemben a másodlagos tejcukor érzékenység egy szerzett és visszafordítható állapot. Ilyenkor az egyén genetikailag képes ugyan a tejcukor emésztésére, de az enzim termelődését környezeti faktorok (pl. bakteriális bélfertőzés, kemoterápia, gyulladás, lisztérzékenység, paraziták) zavarják. Ebben az esetben a kiváltó ok kezelésével a laktóz emésztésének képessége helyreáll.
Tejcukor érzékenység esetén az elfogyasztott tejcukor mennyiségét diétával kell kontrollálni. A teljes tejcukor megvonás gyakran nem szükséges, a tejcukor érzékeny személyek nagy hányada tolerál valamennyi laktózt, így pl. alacsony tejcukor tartalmú tejtermékeket probléma nélkül fogyaszthat.
Orvosi javaslatra lehetőség van a laktáz enzim külsődleges pótlására is, ez esetben az enzimpótló készítményt a tejcukor tartalmú élelmiszer fogyasztásával egy időben bevéve a tünetek megjelenése elkerülhető.
(megjelent HOT magazin Dr. Hot rovatban)