Mellhártyagyulladás
Mellhártyagyulladásnak (pleuritisz-nek) nevezik, ha valami (általában vírus vagy baktérium) irritálja a mellhártyát, mely ennek következtében gyulladásba jön. Pleuritisz úgy is kialakulhat, hogy a tüdőből vagy a szervezet más területéről származó daganat ráterjed a mellhártyára. Mellhártyagyulladást okozhat az azbeszt belégzése, vagy ritkán bizonyos gyógyszerek is. A mellűrben folyadék szaporodhat fel, ez a “nedves” pleuritisz, de az is előfordul, hogy nem szaporodik fel folyadék, ezt nevezik “száraz” mellhártya gyulladásnak . A gyulladásos folyamat gyógyulásával a mellhártyák visszanyerhetik eredeti állapotukat, de előfordul, hogy összenövések alakulnak ki, és a mellhártya lemezei összetapadnak.
Tünetek:
A pleuritisz leggyakoribb tünete a mellkasi fájdalom, mely hirtelen is felléphet. A fájdalom minősége változó, a bizonytalan kellemetlen érzéstől egészen az intenzív szúró fájdalomig terjedhet. Előfordul, hogy a fájdalmat a beteg csak mély légvételkor vagy köhögéskor érzi, de a fájdalom lehet folyamatos is, melyet a mély légvétel és a köhögés tovább fokoz. A fájdalmat a mellhártya külső lemezének a gyulladása okozza, és a beteg általában a mellkasban érzi, közvetlenül a gyulladás helye felett. A fájdalom azonban megjelenhet a has felső részében vagy a nyakban és a vállban is – a mellkasi fájdalommal együtt, vagy anélkül.
A légzés gyakran gyors és felületes, mivel a mélyebb légvét fájdalmat okoz; a fájdalmas oldalon az izmok kevésbé mozognak, mint az ellenoldalon. Ha nagy mennyiségű folyadék szaporodik fel, és elválasztja a mellhártya lemezeket egymástól, a fájdalom meg is szűnhet. A nagy mennyiségű folyadék akadályozza az azonos oldali, vagy mindkét tüdő kitérését, így légzési nehezítettséghez vezet. Az általános tünetek közül a láz, elesettség, rossz általános állapot lehet jellemző.
A gennyes tüdőgyulladás következtében kialakult mellhártyagyulladás akár halálos is lehet a nagy mennyiségű kóros mellkasi folyadék következtében kialakuló légzési elégtelenség miatt.
A pleuritiszt az orvos általában könnyen felismeri, annyira jellegzetes a fájdalom jellege. Sztetoszkóppal az orvos nyikorgó, dörzsöléshez hasonló zörejt hall. Bár a mellkasröntgen a pleuritiszt nem mutatja ki, látható lehet a mellűrben a folyadék felszaporodása vagy a pleuritiszt kiváltó ok.
Kezelés
A pleuritisz kezelése a kiváltó októl függ. Ha baktérium okozta fertőzésről van szó, antibiotikumot kap a beteg.
A vírusos száraz mellhártyagyulladás csak tüneti kezelést igényel, köhögés láz és fájdalom csillapítással illetve sok folyadék bevitelével.
Nedves, úgynevezett savós mellhártyagyulladás esetén szükség lehet ismételt csapolásokra a folyadék gyülem eltávolítása miatt és az antibiotikum terápia mellé szteroidot is alkalmaznak.
Gennyes mellhártyagyulladás esetén során tartós szívódrén behelyezése indokolt, a genny kiürítése céljából.
A kiváltó októl függetlenül nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel a mellkasi fájdalmat enyhíteni lehet. A kodein és a többi opiát szer erős fájdalomcsillapítók, de a köhögést is elnyomják, ami előnytelen tulajdonság, tekintve, hogy a mély légvételek és a köhögés segít megelőzni a tüdőszövet összeesését és a következményes tüdőgyulladást. A pleuritiszes betegnek jót tesz a mély légzés és a köhögés, ha a fájdalom ezt lehetővé teszi. A köhögéskor jelentkező fájdalmat enyhítheti, ha a beteg vagy ápolója egy párnát szorít a mellkas fájdalmas területéhez. Súlyos mellkasi fájdalom esetén az egész mellkast széles, nem tapadó, rugalmas kötéssel lehet körbetekerni. A mellkas kitérését csökkentő kötés azonban fokozza a tüdő összeesésének és gyulladásának a kockázatát.
(megjelent HOT magazin Dr. Hot rovatban)